Válasz:
Minden csillag a gravitáció alatt összeomlik. A folyamat a csillag méretétől függően eltérő.
Magyarázat:
Minden fő szekvenciacsillag fúziós reakcióban van a magjában. A fúziós reakció olyan nyomást eredményez, amely ellensúlyozza a gravitációt, amely megpróbálja összeomlani a csillagot. Amikor az erők egyensúlyban vannak, a csillag a segédeszköz, amely hidrosztatikus egyensúlyban van.
Kisebb csillagok, amelyek a nap 8-szorosánál kisebb tömegűek, a fő sorrendben a hidrogént héliumba fuzionálják. Amikor a hidrogén üzemanyag elfogy, a csillag a gravitáció alatt összeomlik.
Ahogy a mag összeomlik, az addig felmelegszik, amíg a hélium elkezd fuzionálódni szénbe és oxigénbe. A csillag külső rétegei vörös hatalmasvá válnak.
Amikor a hélium üzemanyag elfogy, és a mag főként szén és oxigén, a fúziós folyamatok megállnak, mivel a mag nem tud eléggé forróvá válni a szénfúzió megkezdéséhez. Ezután a csillag egy fehér törpe lesz.
Elméletileg, ha az univerzum elég sokáig tart, a fehér törpék több milliárd évig hűlnek le, hogy fekete törpékké váljanak.
Nagyobb csillagok a 8 napsütéses tömeg felett a hidrogén héliummal való összevonásával kezdődnek. A héliumot a szénbe fúziós fúziós folyamatok, majd a nehezebb elemek összekapcsolása szinte zökkenőmentesen halad.
Amikor a fúziós folyamatok olyan elemeket hoznak létre, amelyek könnyebbek, mint a vas energia, a fúziós reakció szabadítja fel. A vasat meghaladó elemeket előállító olvasztási reakciók további energiát igényelnek.
Ha a mag főként vas, nincs további fúziós reakció. A mag a gravitáció alatt elkezd összeomlani. A magban lévő nyomás eléri azt a pontot, ahol az atomok már nem léteznek, és a protonok neutronokká alakulnak. Ez nagyszámú neutrínót bocsát ki, amelyek a csillag külső rétegeit szupernóvaként felrobbanják.
Ekkor a csillag magja egy neutroncsillag. Ha a mag tömege elég nagy, a neutroncsillag egy fekete lyukba esik.
Tegyük fel, hogy X egy folytonos véletlen változó, amelynek valószínűségi sűrűségfüggvényét a következőképpen adjuk meg: f (x) = k (2x - x ^ 2) 0 <x <2 esetén; 0 az összes többi x esetében. Mi a k, P (X> 1), E (X) és Var (X) értéke?
K = 3/4 P (x> 1) = 1/2 E (X) = 1 V (X) = 1/5 A k megtalálásához int_0 ^ 2f (x) dx = int_0 ^ 2k (2x-x ^ 2) dx = 1:. k [2x ^ 2 / x-^ 3/3] _0 ^ 2 = 1 k (4-8 / 3) = 1 => 4 / 3k = 1 => k = 3/4 P (x> 1) kiszámításához ), P (X> 1) = 1-P (0 <x <1) = 1-int_0 ^ 1 (3/4) (2x-x ^ 2) = 1-3 / 4 [2x ^ 2 / 2-x ^ 3/3] _0 ^ 1 = 1-3 / 4 (1-1 / 3) = 1-1 / 2 = 1/2 E (X) E (X) = int_0 ^ 2xf kiszámításához (x ) dx = int_0 ^ 2 (3/4) (2x ^ 2-x ^ 3) dx = 3/4 [2x ^ 3/3-x ^ 4/4] _0 ^ 2 = 3/4 (16 / 3- 16/4) = 3/4 * 16/12 = 1 V (X) V (X) = E (X ^ 2) - (E (X)) ^ 2 = E (X ^ 2) -1
Anthony halászati versenyre lép. Miután az összes halat megmérték, bejelentették, hogy az átlagos hal hossza 13 hüvelyk volt, a standard eltérés 4 hüvelyk. Anthony legnagyobb halja 19 hüvelyk. Mi az a z-pontszám a halának hossza?
Bizonyítsuk be, hogy ha n páratlan, akkor n = 4k + 1 néhány k esetében ZZ-ben, vagy n = 4k + 3 néhány k esetében ZZ-ben?
Íme egy alapvető vázlat: Proposition: Ha n páratlan, akkor n = 4k + 1 néhány k esetén ZZ-ben, vagy n = 4k + 3 néhány k esetében ZZ-ben. Bizonyítás: Legyen n ZZ-ben, ahol n páratlan. Osztjuk meg n-vel 4. Ezután osztási algoritmussal, R = 0,1,2 vagy 3 (maradék). 1. eset: R = 0. Ha a maradék 0, akkor n = 4k = 2 (2k). :.n is a 2. eset: R = 1. Ha a maradék 1, akkor n = 4k + 1. :. n páratlan. 3. eset: R = 2. Ha a maradék 2, akkor n = 4k + 2 = 2 (2k + 1). :. n egyenletes. 4. eset: R = 3. Ha a maradék 3, akkor n = 4k + 3. :. n p