Válasz:
A csillagok a porfelhőkön születnek, és a legtöbb galaxisban szétszóródnak. Egy ismerős példa a porfelhőre az Orion-köd, amely a szomszédos képen élénk részletekben tárul fel, amely a NASA Hubble Űrteleszkópja és a Spitzer Űrtávcső által mért látható és infravörös hullámhosszú képeket egyesíti.
Magyarázat:
A csillagok a porfelhőkön születnek, és a legtöbb galaxisban szétszóródnak. Egy ismerős példa a porfelhőre az Orion-köd, amely a szomszédos képen élénk részletekben tárul fel, amely a NASA Hubble Űrteleszkópja és a Spitzer Űrtávcső által mért látható és infravörös hullámhosszú képeket egyesíti.
Az ezeken a felhőkön mélyen zajló turbulencia elegendő tömegű csomókat hoz létre, hogy a gáz és a por saját gravitációs vonzerejében elkezdjen összeomlani.
Ahogy a felhő összeomlik, a központban lévő anyag felmelegszik. Protostar néven ismert, ez a forró mag az összeomló felhő szívében lesz egy nap csillag.
A csillagképződés háromdimenziós számítógépes modelljei azt mutatják, hogy az összeomló gáz és a por forgófelhője két vagy három foltra osztható; ez megmagyarázza, hogy a Tejút csillagainak többsége párosítva vagy többcsillagos csoportokban van.
Ahogy a felhő összeomlik, egy sűrű, forró mag képződik és elkezdi gyűjteni a port és a gázt. Nem mindez az anyag egy csillag részévé válik - a fennmaradó por bolygók, aszteroidák, üstökösek, vagy por maradhat.