Válasz:
A szinaptikus átvitel nem irányított, mert a neurotranszmitterek nem cserélhetők másképp.
Magyarázat:
A szinapszis a testünk két neuronja közötti kapcsolat. A szinapszist az alábbiakban vázlatosan mutatjuk be.
A szinapszisnak olyan oldala van, amely a neurotranszmittereket és egy olyan oldalt bocsátja ki, amely képes fogadni őket. Amikor egy jel egy ilyen szinapszis felé halad, ezek a neurotranszmitterek felszabadulnak a szinaptikus résen, és szabadon utazhatnak. Ha egy ilyen neurotranszmitter a szinaptikus rés másik oldalán lévő receptorhoz van kötve, akkor ez újabb jelet enged, amely tovább megy tovább a testünkben.
Most látjuk, hogy ezek a neurotranszmitterek nem okozhatnak jelet visszafelé. A receptorhely nem tudja felszabadítani őket, és a szinaptikus gomb nem fogadhatja el őket.
Az érdeklődésed érdekében a neurotranszmitterek többnyire a szinaptikus résben vannak bontva, miután kiadták őket, így egy másik jel is átjuthat!
A neurotranszmitterek kétféle hatással rendelkeznek: gerjesztés és gátlás. A gátlás akkor következik be, amikor egy molekula csökkenti az új elektromos jel létrehozásának lehetőségét, és a gerjesztés akkor jelenik meg, amikor egy molekula felveti az új elektromos jelkimenet létrehozásának lehetőségét.
Miért fontos az egyirányú egység az idegrendszerünkben?
Ez azért van, mert az összes többi neuronnak nincs konkrét iránya. Kép, hogy milyen káosz jön létre, ha mindent elindít és kivált, mert nincs mód arra, hogy megállítson egy jelet!
Mi a kalcium ezzel?
A kalcium a rendszer része, amely felszabadítja a neurotranszmittereket a szinaptikus hasadékban. Ha egy elektromos jel eléri a szinapszist, akkor a membrán-portok nyitva vannak, és a kalcium átkerül a szinapszisba, ami nagy koncentrációt eredményez (lásd az alábbi képet). A neurotranszmitter hordozó (a buborékok) membránján lévő specifikus fehérjék reagálnak erre a magasabb koncentrációra és a sejtmembránnal olvadnak, felszabadítva a neurotranszmittereket a szinaptikus hasadékban.
