A Chargaff szabálya kimondja, hogy az adenin és a timin nitrogénbázisai azonos koncentrációban fordulnak elő a DNS-ben, és a guanin és a citozin nitrogénbázisai szintén egyenlő koncentrációban fordulnak elő. Ebből a szabályból kapjuk meg az alap-párosítás szabályt, amely kimondja, hogy a DNS-ben az adenin mindig párosít a timinnel, és a guanin mindig párosul citozinnal. Ez a bázispárosítás mintája elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a DNS hibásan replikálódjon, mielőtt a sejtek mitotikus sejtosztódáson mennek keresztül.
A leggyakoribb hiba, hogy a diákok nem emlékeznek arra, hogy melyik párok egymással párosulnak. Négy bázis létezik: A, T, G, C. A diákjaimnak a megfelelő párosításra való emlékezéshez szeretném rámutatni, hogy az A és a T párosodnak egymással, mivel azoknak kell lennie "at". Ez elhagyja a másik bázispárot G: C-nek.
Melyek a gyakori hibák, amelyeket a diákok a változók adatelemzés során történő hozzárendelésekor hoznak létre?
Nagyon gyakori, hogy a hallgatók a frekvenciát változónak tekintenek. A frekvenciaeloszlás elsősorban az adatok elemzése során a bonyolultság csökkentése érdekében jön létre. a frekvencia azt jelzi, hogy hányszor változik a változó. A diákok gyakran nem tudják azonosítani a változót.
Melyek a gyakori hibák, amelyeket a diákok Cramer szabálya szerint hoznak létre?
Azok a hibák, amelyekről tudom, hogy a legtöbb diák nem értékeli a determinánsokat helyesen. Tévednek a társfaktorok meghatározásával a megfelelő jelekkel. És akkor a legtöbbjük nem ellenőrzi a válaszokat a változók értékeinek az adott egyenletekbe helyezésével, és ellenőrzi, hogy az értékek összhangban vannak-e az egyenletekkel, vagy sem. Ettől eltekintve, Cramer szabálya túl egyszerű ahhoz, hogy bármilyen más hibát tegyen.
Melyek a gyakori hibák, amelyeket a diákok a funkciók összetételével hoznak létre?
Néha elfelejtik, hogy a függvények létrehozása előtt minden funkciót meghatároztak, ami nem létező eredményekhez vezethet. Néha elfelejtik, hogy a kompozíció nem kommutatív művelet, azaz f @g! = G @f.