Válasz:
A gyenge nukleáris erő nem vonzó vagy visszataszító.
Magyarázat:
A gyenge nukleáris erő általában felelős azért, hogy a protonokat neutronokká alakítsa, vagy fordítva. Ez vonatkozik az egzotikusabb részecskékre is, amelyek furcsa, varázsa, fel és le kvarkokat tartalmaznak.
Amikor egy atom béta-bomláson megy keresztül, egy neutron, amely 1 felfelé álló kvarkot és 2 leeső kvarkot tartalmaz, egy protonokká alakul, amely 2 felfelé mutató kvarkot és 1 leeső kvarkot tartalmaz.
A neutronban lévő leeső kvark felfelé kvark plusz a
A
Tehát a gyenge erő nem a vonzás és a visszataszítás értelme. A radioaktív bomlás és a csillagok fúziós folyamatának kulcsa.
Mit tegyenek az erős nukleáris erők és a gyenge nukleáris erők?
A két nukleáris erő különböző részecskékre hat. A gyenge erő a kvarkokra és a leptonokra hat, míg az erős erő csak kvarkokra hat. Az erős erő esetében létezik egy kicserélő részecske, amit gluonnak nevezünk, amely csak a kvarkokból készült részecskékre vonatkozik, amelyeknek a színtöltésnek nevezett tulajdonsága nincs köze a színek ismerős fogalmához. Ez magában foglalja mind a protonokat, mind a neutronokat. Az erős erő arra szolgál, hogy felülmúlja a magban lévő hatalm
Mi az erős nukleáris erő és mi a gyenge nukleáris erő?
Erős és gyenge nukleáris erők az atommag belsejében ható erők. A nukleonok között erőteljes erő hat, hogy megköti őket a magban. Annak ellenére, hogy a protonok között fennáll a coulombikus visszataszítás, az erős kölcsönhatás együttesen kötődik hozzájuk. Valójában ez az összes alapvető kölcsönhatás legerősebb. A gyenge erők viszont az atommagokban bizonyos bomlási folyamatokat eredményeznek. Például a béta-bomlási folyamat.
Mi a nukleáris hasadás és hogyan hasznosítható a nukleáris hasadásból származó energia?
A nukleáris hasadás az instabil atommagok kisebb, stabilabb magokba történő felosztása. Van egy tömegveszteség, amely hatalmas mennyiségű energiát termel. A nukleáris hasadás egy atom hasadásából ered. Amikor az atom kisebb atomokra bomlik, az energiaveszteséget okoz. E = mc ^ 2 az Einstein relativitáselméletének egyenlete. E = energia m = tömeg (elvesztés a hasadás esetén) c ^ 2 = a fény sebessége négyzet. (186 000 mérföld másodpercenként négyzetenként, vagy 34596000000