Hogyan változtatta meg a háborút Németország 1942-es szövetséges bombázása?

Hogyan változtatta meg a háborút Németország 1942-es szövetséges bombázása?
Anonim

Válasz:

Németország szövetségi stratégiai bombázása 1942-ben korlátozott volt, de hamarosan meghatározó háborús győzelemre tett szert a birodalom ellen, és hozzájárult az 1945-ös győzelemhez.

Magyarázat:

A stratégiai bombázás a háború új módja volt a második világháborúban, és időre és erőforrásokra volt szükség az érettséghez. A német Luftwaffe 1939-ben és 1940-ben kezdte meg (Varsó, Rotterdam és a Nagy-Britannia csata). A RAF 1940 májusáig visszafogta magát a német városok bombázásától.

A brit nehéz bombázó tervek sokkal fejlettebbek voltak, mint az Axis nemzeteké. A nehéz bombázó egy „bomba teherautó”, amelynek hasznossága a nagy terhelések nagy távolságra történő szállítására való képesség, a közepes bombázók sokoldalúsága szükségtelen. A britek azonban hamar megtudták, hogy a veszteségek aránya túl magas volt, ha napfényben támadtak. Egy év (1940-41) után az éjszaka pontossága nagyon gyenge volt, mivel a bombák kevesebb, mint 50% -aa célállomástól számított három mérföldön belül landolt.

1941-2-ben az RAF lassan bevezette a Pathfinders-t (kiváló navigátorokkal rendelkező repülőgépeket), hogy éjszaka jelölje meg a célterületeket a fáklyákkal.

1942-ben az Egyesült Államok csatlakozott a támadáshoz, de inkább olyan nehéz bombázókat használt, mint a B-17, akiknek nehéz védekező fegyverzetük volt, és - ahogy az elmélet ment - a napfényben elérheti a célt, ha sűrű formációkban repültek.

1943-ban az USAAF végül németországi városokat bombázott, de az új radarok brit használata (Oboe, H2S) nagyon aggasztotta Németországot, mivel a RAF végül valódi pusztulást okozott a megtámadott városokban. A hamburgi Raids 1943 augusztusában a város nagy részét megölte, és több tízezer embert öltek meg.

1944-ben az RAF-rejtvények több mint 1000 nehéz bombázót tudtak magukba foglalni éjjel, és az USAAF még napjainkban is jönne. A kísérleti harcosok és az éjszakai behatolók egyre növekvő száma is jelentősen csökkentette a veszteség mértékét.

A D-Day előtt a bombázási kampány két fő célra összpontosított: a vasúti csomópontok és a német szintetikus olajüzemek. 1944 végére Németország elvesztette egyre több vasúti kapacitását, és háborús gépe alacsony üzemanyag-fogyasztású.

Németország - különösen 1943 után - a harci repülőgépeinek nagy részét a frontvonalakból húzta meg, hogy megvédje városait, és több tízezer légvédelmi fegyvert kellett volna a légvédelmi célokra. Ez mindkét fronton jelentős különbséget tett a csatatéren.