Válasz:
A DNS károsodásával.
Magyarázat:
Reaktív oxigén fajok, főként a hidroxil (OH) csoportok, toxikusak a sejtekre és sejtpusztulást okozhatnak. A hidroxilgyököknek külső héjában van egy páratlan elektron, és egy másik elektronot keres. Ezért ez egy nagyon reaktív molekula, „ellopja” az elektronokat más molekuláktól, ami „károsodik”.
Egy sejtben, baktériumban vagy egy vírusban DNS e radikálisok fontos célpontja. Amikor a radikálisok reagálnak a DNS-sel, a DNS-szálakban szüneteket okoz. Ha sok radikális jelen van, a DNS-károsodás olyan kiterjedt lehet, hogy nem javítható vagy helytelen. Végül a baktérium vagy a vírus elveszíti azt a képességét, hogy replikálódjon, és meg fog halni.
Vannak más módszerek is, amelyekben a radikálisok kárt okozhatnak. Például „ellophatják” az elektronokat a lipidekből a membrán sejtek. Ez veszélyezteti a sejt védő külső rétegének integritását, és szintén lehet a sejtpusztulás oka.
Tegyük fel, hogy egy kísérlet 5 baktériummal kezdődik, és a baktériumok lakossága háromszorosodik meg óránként. Mi lenne a baktériumok populációja 6 óra elteltével?
= 3645 5-szer (3) ^ 6 = 5x729 = 3645
Mik azok az enzim inhibitorok (versenyképesek és nem versenyképesek)?
Az enzimek működésének gátlása tehát inaktívvá válik vagy csökkenti hatékonyságát. A kompetitív inhibitorok olyan molekulák, amelyek nagyon hasonlítanak az enzimek természetes szubsztrátjához, és így versenyeznek az aktív helyért. Ennek eredményeként az inhibitor kötődik az aktív helyhez, és továbbra is megmarad, megelőzve a további reakciókat. Az enzim reagálhat az inhibitorral és felszabadíthatja a termékeket, mint általában a szubsztr
Miért helyezték a tudósok baktériumokat saját királyságukba, a Monerába?
Az elektronmikroszkóp felfedezésével a biológusok rájöttek, hogy nem volt értelme a baktériumok prokarióta világát egyetlen korú eukarióta organizmusokba beletartozni a királyság protista. Ezért létrejött egy külön királyság, Monera. A többsejtű élő szervezeteket főként növényekként és állatokként ismerik fel: ez a forgatókönyv az Arisztotelész idejétől a Linnaeus napjáig igaz. Ebben a két ezer éves időszakban a két királys